egyszer el kell kezdeni

már régóta terveztem h belekezedek egy "virtuális naplóba",mert igazit megtalálta apa,mikor kutakudott a szobámban,és azóta félek is elővenni...de asszem h jó érzés így leírni a gondolataimat,érzéseimet és a legszimplább történéseket az életemben.
szóval ma elkezdem.és rögtön bele a közepébe: másfél éve vagyok bulémiás,evészavaros...
most ELVILEG gyógyulóban vagyok...de nem tom.itt van állandóan a fejemben a "buli"(miás) manó...előjön ha a tükörbe nézek,ha a konyhában vagyok,ha egy vékony lányt látok,ha vásárolni vagyok és ruhát próbálok.de ha még sikerül is felszabadulnom,barátokkal vagyok és élvezem az életet,akkor is ott toporzékol a fejemben és vár h előjöhessen.néha lapít,de aztán nagyon tud támadni.félek tőle.de vhogy ugy érzem,h nm tudnék nélküle élni,az életem részévé vált.az is lehet,h csak félek az ürességtől,amit a betegség "elvesztése" okozna.nm tudnám pótolni és fájna az az üres rész a lelkemben.
most így a pszihiátrián eltöltött hét után sok mindent tisztábban látok.örülök h ennyi új embert ismertem meg.és most hiányoznak(persze nm mindenki..)de sokan!!
ma délután kudarcot vallottam.nm tudtam jól kezelni a változást,és durva falásroham jött rám.
úgy volt,h először elmegyek a hugomért,aztán moziba(és így nm lett volna szabadidőm zabálni).de anyám(inkább nm megyek bele,h miért)eltűnt és még veszekedett is velem,szóval a mozi ugrott és így a legnagyobb veszélynek voltam kitéve: itthon egyedül(meg a hugom,de az nm számít) maradtam.először csak egy kis sajt,aztán kenyér,meg sütik meg fagyi...szóval amit találtam....szarul éreztem magam minden megevett falat után.és rendesen kiborultam.
most még nm tudom h lesz e ebből hányas vagy sem.azóta hazaértek a szüleim,és kicsit megnyugodtam,de még most is szar...
asszem mára ennyi.kezdésnek ennyi.majd unalmas napjaimon megpróbálom levázolni,h h is jött ez a bulimano.vagy mindig is bennem volt?mindenkiben benne vagy?nm tudom.próbálok erős lenni.