zsömi

ma megkaptam életem egyik legszebb ajándékát,aki nem mellesleg egy igazi mentőöv számomra:
a kiskutyusomat,zsömit!!
borzasztóan szeretem,el nem tudom mondani.ő tart életben.
kb 11 körül hoztuk haza délelőtt.a kocsiban 2x is hányt,majd még a garázs előtt is. gondolom nagyon félt,és az autó is felrázta a pociját.az orvos azt mondta h ez normális.
utánna próbáltuk pórázon sétáltatni,ami nm igazán ment.ezután felmentünk a konyhához és nappilihoz,megmutotattuk neki a kosarát,ahová azonnal befészkelte magát!
ebéd után már egyedül járkált a nappaliban.
délután elvittük sétálni,ami meglepően jól ment.hihetetlenül inteligens!
a séta végén sajnos egy elég rossz élmény ért,ami sok sebet felszakított bennem...
megijedt a kapucsengőre,kirántotta magát a pórázból és elkezdett veszettül szaladni.
nem tudtam mit tegyek,minnél gyorsabban szaladtam utánna,ő annál gyorsabban előlem. bele az éjszakába, a sötétbe.minden méterrel,mintha egy darabot vágtak volna ki a szívemből.
fél a sötétben,ezért kb. 100 méter után megállt és leült.annyira ledermettem h sírni se tudtam.
megnyugtattam.és a továbbiakban már minden jól ment!:) evett rendesen(én is!!) és nagyon felszabadult.
bennem olyan érzéseket ébresztett, amikhez már rég nem volt szerencsém...:)

új blog!

átköltöztem.aki szeretne meghívót,pls írja ide az e-mail címét:)

ÉLEK
próbálok élni...
szeretek élni...
nehéz élni....
Megpróbálni szeretni élni nehéz!

nm vagyok rá büszke,csak döbbenetemben úgy gondoltam h ezt látnotok kell...

élő halott

félek,rettegek,nem akarok élni.sajnálom.
az egyetlen dolog,ami életben tart az az antidepigyógyszer.
nincs erőm megküzdeni a problémákkal.
tnap este:jöttem hazafelé és nm tudom mi okból,mert komolyan minden tökéletes volt aznap,de olyan roham jött rám...a sírástól alig bírtam járni és levegőt sem kaptam...



NEM BÍROM TOVÁBB
olyan,minhta múlthéten meghaltam volna de valamilyen oknál fogva még mindig sodródok ebben a világban.
a hangulatváltozásaim megrémítenek.
azt hiszem bulimanoval végezni tudtam!!de így sokkal rosszabb...mintha valaki meghalt volna...és vissza is fogomkapni!!csak hozzá értekcsak vele nm vagyok magányos.

annyira szeretnék meghalni,de már saját magamat is szánalmasnak tartanám még1 eredménytelen kísérlet után.minden percben,amikor járom az utcáka,azon imádkozom,h üssön el egy autó,essen rám valami,vagy tudom is én...könyörgöm!!!vki segítsen meghalni.

annyira hullámvasút!!!!!!!
egyszer fenn másszor nagyon lent...majd mesélek...

akk áll a pénteki pszihodumálás?:)

soha

csak fekszem itt és halvány lila gőzöm sincs h menjek e vagy maradjak.
legszívesebben bőgnék.utálom magam, amiért mindent elüldözök,ami szép és jó,
utálom magam amiért 1 éve és 8 hónapja beteg vagyok,amiért szánalmas vagyok.meg azért is
mert pontosan tudom h mien remek életem lehetne,csak egyszerűen elcseszem,
mert a bánatra és a magányra vágyom.
ezeket szoktam meg.

mindenki bloggját végigolvastam.olyan leírhatatalan zavarodottság van bennem,h rettegek.
ti mind anósok vagytok.én elmondhatatlanul gyűlölöm magam,amiért csak a bulémiára futotta.
ti...nm akarok senkit megbántani.az anorexia minden létét megértettem.egy dolog nm tiszta.
én miért nm tudok az lenni?
annyira fáj,már-már fizikailag,h én nm vagyok vékony.oke.oke,nincs hatalmas testképzavarom,szal belátom h egy tehén nm vagyok.de akk is legszívesebben bőgnék ha egy tükörrel találom szembe magam.

soha,soha,soha nm leszek elég tökéletes,nm lesz minden rendben...mindig lesz vmi amiért szenvedek.
és jobb előbb,mint utóbb véget vetni az egésznek.
az egész élettényleg nm több mint egy halálos betegség...bocs,de én csak eddig bírtam.



és nm utolsó sorban utálom magam,amiért ennyire elzárkózom mindentől.bocsáss meg Zsuzsi,komolyan menthetetlen vagyok...és természetesen a többiek is!