zsömi

ma megkaptam életem egyik legszebb ajándékát,aki nem mellesleg egy igazi mentőöv számomra:
a kiskutyusomat,zsömit!!
borzasztóan szeretem,el nem tudom mondani.ő tart életben.
kb 11 körül hoztuk haza délelőtt.a kocsiban 2x is hányt,majd még a garázs előtt is. gondolom nagyon félt,és az autó is felrázta a pociját.az orvos azt mondta h ez normális.
utánna próbáltuk pórázon sétáltatni,ami nm igazán ment.ezután felmentünk a konyhához és nappilihoz,megmutotattuk neki a kosarát,ahová azonnal befészkelte magát!
ebéd után már egyedül járkált a nappaliban.
délután elvittük sétálni,ami meglepően jól ment.hihetetlenül inteligens!
a séta végén sajnos egy elég rossz élmény ért,ami sok sebet felszakított bennem...
megijedt a kapucsengőre,kirántotta magát a pórázból és elkezdett veszettül szaladni.
nem tudtam mit tegyek,minnél gyorsabban szaladtam utánna,ő annál gyorsabban előlem. bele az éjszakába, a sötétbe.minden méterrel,mintha egy darabot vágtak volna ki a szívemből.
fél a sötétben,ezért kb. 100 méter után megállt és leült.annyira ledermettem h sírni se tudtam.
megnyugtattam.és a továbbiakban már minden jól ment!:) evett rendesen(én is!!) és nagyon felszabadult.
bennem olyan érzéseket ébresztett, amikhez már rég nem volt szerencsém...:)